A diktatúra ünnepe

Tehát akkor most megvédték Magyarországot a nem létező tervektől, emberektől és a gonosz ellenzéktől.

Tehát akkor most elmagyarázzuk az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevőknek és a rossz egészségügy miatt meghaló emberek családjainak, hogy ami most van, az jó. Eddig is jó volt, szokjanak hozzá.

Tehát akkor most megértik a tanárok és a a diákok, hogy ez a rendszer így jó ahogy van.

Tehát akkor most megértik a devizahitelesek, hogy egyszer már meg lettek mentve, innentől kuss a nevük. Hiába nagyobb a tartozásuk 10 év törlesztés után, mint amikor felvették a hitelt.

Tehát akkor most minden ellenzéki ember aki valaha megszólalt megérti, hogy kuss a neve és továbbra is elfogadottak lesznek az „ilyen politikai nézetekkel nem alkalmazhatom” szövegek… és egyébként persze az ellenzéki szavazók nem magyarok.

Tehát akkor most mindenki mehet külföldre dolgozni és elhagyhatja az országot, aki gondolkodni vagy akár csak élni akar, mert ennek az országnak nincs rájuk szüksége.

Tehát akkor most könyveljük el, hogy a hazánk diktatúra lett, ahol egy párt alkotta a választási törvényt, ahol ez a párt háziasította a közmédiát, megvette a legtöbb médiát vagy reklámfelületet, országos népszavazást tart kamuból, hogy bővítse a szimpatizánsi listáit, Erzsébet utalvánnyal vásárol szavazatot, hazainak hazudja az EU-s forrásokat, hazug ellenségképeket gyárt, választási program illetve érdemi mondanivaló nélkül nyer választást.

Tehát akkor most mondjuk azt, hogy milyen erős ellenzéki pártok vagyunk, amellett hogy egy mandátummal se szereztünk összesen többet mint 4 évvel ezelőtt.

Tehát akkor most ehhez gratuláljunk?! Hát nem!

Dühöt, szomorúságot és csalódottságot érzek.
Mert ez nem a demokrácia, hanem a jól és olajozottan működő diktatúra ünnepe volt.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?